| A Négy Nemes Igazság |
|
|
A Négy Nemes Igazságról szóló tanítás volt Sakjamuni Buddha A legtöbben közületek tudják, hogy 2500 évvel ezelőtt Bodhgayában, Indiában Buddha elérte a tökéletes megvilágosodás, a mindentudás állapotát. Ezt követően nem hirdette azonnal tanításait, hanem bizonyos istenek és számos bódhiszattva sürgető közbenjárására egy hét hetes időszakot követően döntött úgy, hogy tanítani kezd. Első tanítása a szenvedésről, annak eredetéről, megszüntetéséről és a megszüntetéséhez vezető útról szólt.
A tanítás első felében módszeresen, a megfelelő terminusok használatával bemutatjuk a nemes igazságok néhány részletét, hogy megismerjétek és lejegyezhessétek őket. Később kérhettek bármiről magyarázatot, ami esetleg nem teljesen világos ebből a tanításból, vagy bármi másról a buddhizmussal kapcsolatban.
A Szenvedés Nemes Igazsága A Szenvedés Eredetének Nemes Igazsága A Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága A Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága
A Szenvedés Nemes Igazsága Ez a tiszta szenvedésnek mint olyannak a tudása, amely azt az állapotot jelenti, amelyben vagyunk, a szenvedés állapotát, amelyet megtapasztalunk. Ennek első formája a szenvedés szenvedése, amely egy bizonyos típusú, a fizikai szenvedés eredményeként megtapasztalt mentális szenvedésre utal. Szenvedünk, mert szenvedést tapasztalunk! A szenvedés szenvedése a megtapasztalt szenvedést nagyban fokozza. A szenvedés szenvedése az összetevőkhöz és fizikai állapotunkhoz való erős kötődésből születik. A szenvedés második fajtáját a változás szenvedésének nevezik. Ez azzal a példával magyarázható, amikor valaki hosszú séta után leül egy kényelmes székre. Nagy örömöt fog érezni, s azt fogja mondani magának: „ó, ez igazán jól esik”, miközben attól a pillanattól kezdve, hogy leült, a szenvedés odatelepedett, hiszen ha hosszú ideig ülve marad, akkor továbbra is tapasztalni fogja a szenvedést. Bár a szenvedés csak egy későbbi ponton válik nyilvánvalóvá, azután, hogy megtapasztaltuk, amit gyönyörnek hívunk. Ez a szenvedés kevésbé érzékelhető formája, nehezebb elkülöníteni. A szenvedés harmadik formája még ennél is megfoghatatlanabb. Ez nem olyan formája a szenvedésnek , amelyet az egyén fájdalom vagy ehhez hasonló formában megtapasztalhat. Ezt mindent átható szenvedésnek nevezik. Ezt a szenvedést minden aggregátumokból formálódott lény érzi. Abban a pillanatban, amint van egy egyén, a szenvedés jelen van, és meg is marad, amíg az ezen szenvedés jelenlétét felismerő személy nem teremti meg magában a vágyat a létezés körforgásának örök elhagyására; más szavakkal, amíg nem hoz létre nagyon-nagyon erős lemondást. Ez a fajta szenvedés a létforgatag Mind
Ha közelebbről megnézzük, akkor a szenvedés négy aspektusáról beszélhetünk.
Az első aspektus: szenvedés. Ez az öt aggregátumot érinti, ez a fájdalom kifejezése. Azonban ennek megértéséhez meg kell értenünk ezen összetevők eredetét, a testünk és környezetünk természetét. Ha megnézzük az életkerék (szamszára) képét, a peremén 12 jelenet van, amelyek a függő keletkezés tizenkét láncszemét jelképezik. Az a tény, hogy az életkerék ezen láncszemek belső oldalán van, azt jelenti, hogy ezen láncolat a szamszára és a szenvedés eredete. Mindegyik láncszem a következőtől függőként keletkezik. Alapesetben ezen láncszemek közül hatot a szenvedés igazságához, a másik hatot pedig a szenvedés eredetéhez sorolunk be, azonban ez meglehetősen bonyolultnak tűnhet, ezért a függő keletkezés tizenkét láncszemével később még foglalkozunk.
Most forduljunk vissza a Szenvedés Nemes Igazságának négy aspektusához. Éppen most vizsgáltuk meg az első aspektust, a szenvedést magát. Térjünk rá az állandótlanság aspektusára. Ha egyszer jól megértettük a szenvedést és azt a tényt, hogy minden összetevő egyszerűen okok és feltételek eredménye, akkor könnyen megérthetjük, hogy ha az okokat megszüntetjük, az összetevők is megszűnnek. Tehát az aggregátumok nem tartósak. Megnézünk majd néhány különleges meditációt az állandótlanságról a negyedik Nemes Igazság tárgyalásakor. Ez a megszabadulás elérésének alapja. Ám hogy világos legyen, a megszabadulás csak egy közbülső állapot a Nagy Szekér, a Mahayana
A szenvedés harmadik aspektusa az Üresség. Erről még biztosan fogunk beszélni, mivel egy kimerítő magyarázat napokba telik. Azonban amikor látjuk ezt az énképet, ezt az „ént”, ezt az egyéni lét iránti ragaszkodást, megállapíthatjuk, hogy az énnek két szintje van. Van a szerzett és az öröklött én. A szerzett én a filozófiai konceptualizáció eredményeként jön létre. Más szavakkal bizonyos rossz filozófiai nézetek próbálják ezen én tartós lényként való létezését megerősíteni, ellentétesen az állandótlanság felfogásával. Ez egyfajta ragaszkodás egy én-érzethez, amely valamely filozófiából vagy vallásból fejlődött ki. Ami az öröklött ént illeti, még az állatok is rendelkeznek vele. A születéstől kezdve fennáll a ragaszkodás ehhez az énhez, amelyet autonóm entitásnak hisznek. Ez az én nem része az összetevőknek. Igen egyszerű – ha levágom a karom, nem találom meg az énem sem a karomban, sem más testrészemben; a testem egyik részében sem tudok az egyéni identitás nyomára bukkanni. Tehát az én nem része az összetevőknek. Azonban azt sem állíthatja valaki, hogy az én teljesen különbözne az összetevőktől, mivel az összetevők ezen az énen keresztül élnek. Értitek? Az én nem azonos az összetevőkkel, de nem is különbözik azoktól. Az Üresség ezen aspektusának felismerése annak a felismerése, hogy az én nem különbözik az összetevőktől.
A szenvedés negyedik aspektusa a nem-én. Ez arra utal, amit fentebb elmagyaráztam, azonban hasonlóan ahhoz, ahogy az egyén az Üresség aspektusa esetén felismeri a tényt, hogy az én és az összetevők nem különböznek, itt a nem-én arra a tényre utal, hogy az én és az összetevők nem is azonosak. Ez egy kissé megfoghatatlan és bonyolult, azonban úgy vélem, hogy jó, ha rendelkezünk rálátással a szenvedés négy aspektusára.
A Szenvedés Eredetének Nemes Igazsága Láttuk, hogy az összetevők sok tényezőtől függően alakulnak ki. Tehát lehetetlennek tűnik, hogy ne legyen oka, vagy hogy pusztán egy oka legyen ennek a számos eredménynek. A buddhizmus nem vélekedik úgy, hogy van egy mindent teremtő Isten, vagy hogy az eredet állandó természetű lenne. Most vessünk egy pillantást a függő keletkezés tizenkét láncszemére, arra a tizenkét tényezőre, amelyek a szenvedés eredetéhez köthetők, illetve a kondicionált újraszületés ciklusához. Az utolsó hat egymástól függő kapcsolatot általában a Szenvedés Igazsága részeként szokták magyarázni, mivel az első hat a szenvedés eredetére vonatkozik, míg az utolsó hat a keletkező szenvedésre utal. A szenvedésünk eredete vitathatatlanul különféle szenvedélyeinkből, ragaszkodásainkból fakad, s mindabból a negatív okokból, amelyet életünk során teremtettünk. Megkülönböztetjük a tíz nem erényes cselekedetet; meg kell vizsgálnunk az ún. hat alapvető mentális tévedést is, amelyek – ahogy a név is mutatja – mentális nehézségeink, negatív attitűdjeink, negatív karmánk kialakulásának mélyén helyezkednek el.
- Ragaszkodás az énhez az összetevők alapján - Extrém nézetek: akár eternalizmus, akár nihilizmus - Olyan nézetek, amelyek a téves nézeteket és az aggregátumokat támogatják - Olyan nézetek, mint az egyedül helyes és igaz - Olyan nézetek, amelyek a hamis etikának és gyakorlatnak tulajdonítanak értéket, amelyek hamis etikai gyakorlatokba vagy megfigyelésekbe kapaszkodnak a megtisztulás alapjául
Ezek téves nézetek, tagadják a reálist és támogatják az valószerűtlent.
Különösnek tűnhet a szenvedést a szenvedés eredete előtt megvizsgálni a fenti sorrend alapján, s aztán egy logikusabb rendszert követni. Ez azért van, mert úgy könnyebb megérteni az eredetet, ha egyszer az eredményt teljesen megértettük. Ha valaki megpróbálja leírni számunkra egy motor működését, mielőtt valaha is láttuk volna valamennyi ideig működés közben, nehezebbnek bizonyul megértenük azt.
Tudomást szereztünk a szenvedésről, amelyben az életünket éljük, és reflektáltunk ennek eredetére – ezzel elérkeztünk a következő fokozathoz: felismerjük, hogy ha van eredet, akkor lehetséges a befejezés is.
A Szenvedés Megszüntetésének Nemes Igazsága
Ha teljesen megértettük az Eredet Nemes Igazságát, akkor meg tudjuk érteni, miként vagyunk az újraszületés körforgásának csapdájába zárva, és azt is, hogy a tudat alapvetően tiszta, habár a működését hibái befolyásolják. Fontos megérteni, hogy újraszületéseink az állandótlan összetevők alapján következnek be, és azt is, hogy az okok megszüntetésével megtörjük a reinkarnációk láncolatát. Ez azt jelenti, hogy van orvosság, egy erős ellenszer, amely nem más, mint a nem-ént és az Ürességet felismerő bölcsesség. A szenvedés megszüntetése ezért annak a munkának a gyümölcse, amely képessé tesz minket a különböző szintű ragaszkodások levetkőzésére. Ennek megvalósításán keresztül az egyén eléri a szenvedés megszüntetését, a felszabadulást. Ez nyugalmat hoz, mivel az egyén egy szenvedésen túli állapotot ér el; egy olyan állapotot, amely kedvező, hiszen az egyén elérte a nyugalmat, a boldogság, a megelégedettség állapotát, a mentális tévedésektől való megszabadulás állapotát. Bárki is éri el ezt az állapotot, ezt a felszabadulást, az örökre megszabadult a feltételekhez kötött újraszületés körforgásából – feltételekhez kötött, mivel a negatív és pozitív karma hatása alatt történik meg. A megszüntetés végleges; a tévedések soha nem térnek vissza.
A Szenvedés Megszüntetéséhez Vezető Út Nemes Igazsága
Azonban ahhoz, hogy megérkezzünk a megszabadulás állapotához, egy olyan útra kell rákanyarodnunk, amely megmutatja számunkra, hogyan vessünk véget a szenvedésnek a szenvedés okainak megszüntetése révén; leginkább a felhalmozott negatív potenciálok megtisztításához szükséges módszerek alkalmazásával, vagy a nem-énről és az Ürességről való meditációval, de azzal is, hogy tartózkodunk a Tíz Nem-Erény elkövetésétől, és megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, hogy pozitív energiát halmozzunk fel, és törekszünk a lehető legnagyobb bölcsesség elérésére. Az események időszakos voltáról, a halálról, illetve arról a tényről való elmélkedés, hogy ha meghalunk – amely bármely pillanatban bekövetkezhet – felhalmozott karmánk átveszi az irányítást felettünk, hogy újraszülessünk; mindezek eszközök arra, hogy a jelenségek természetét és az állandótlanságot jobban megértsük. Saját eszünkre támaszkodva bizonyos félelmet tudunk generálni arra vonatkozóan, hogy mi történne velünk, ha most meghalnánk. Ez arra vezethet minket, hogy menedéket találjunk, amely az első lépés az úton, ahonnan minden más kifejlődik. Menedéket találván felismerjük Buddhát mint orvost, aki azonosította a betegséget; a Dharmát, vagyis Buddha tanítását mint a megfelelő orvosságot, amely képes meggyógyítani minket; és a Szanghát mint ami képes felajánlani számunkra az orvosságot, azaz azok közösségét, akik tisztán követik Buddha tanítását. A menedék azon tény felismerése, hogy jelenlegi állapotunkban nincs meg a kapacitásunk ahhoz, hogy igazán hatékony segítséget ajánljunk fel annak a nagy számú létezőnek, akik hozzánk hasonlóan szenvedésben élnek, és hogy még sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy bölcsességre tegyünk szert. Tehát el kell köteleznünk magunkat a spirituális ösvény mellett, hogy a fejlődést a megfelelő irányba tereljük. Ez magában foglalja azt is, hogy spirituális vezetőt keressünk, olyan valakit, aki tud megfelelő tanításokkal szolgálni, amikor szükségünk van rá; olyat, aki meg tudja érteni és ki tudja értékelni a tanítványa fejlődését. Ez a keresés időbe telik. Nem fogadunk el bárkit vezetőnknek pusztán azért, mert jó híre van, vagy mert jól néz ki, vagy mert kedves hozzánk, vagy mert sötétebb bőrű és keleti vágású szeme van. Úgy keressük a mesterünket, ahogy egy ritka és becses tárgyat keresünk. A hirdetett tanításokat ugyanúgy vizsgálat alá vetjük, mint ahogy megbizonyosodunk arról, hogy egy tárgy színarany, s nem hamisítvány. Maga Buddha is azt mondta, hogy nem azért kell hinnünk a szavának, mert egész egyszerűen ő Buddha, hanem azért, mert mi magunk gondosan elemeztük, amit mondott, értelmünkkel megszűrtük, és úgy találtuk, hogy igaz és alkalmas arra, hogy a megszabadulás és a bölcsesség felé vezessen minket. Sokkal jobb, ha rászánjuk az időt a döntésre, mielőtt megközelítünk egy vezetőt, és megkérjük, hogy gondolja át, fogadna-e minket tanítványaként. Jobb ez, mint belebotlani egy lámába, s rosszat mondani róla az első megjegyzésére, amely esetleg nem nyeri el tetszésünket. Ha néhány év után úgy döntünk, hogy ez és ez az ember megfelelő vezető, képesnek kell lennünk arra, hogy elfogadjuk a tanácsát; hogy elfogadjuk azt, hogy rendelkezik a helyes nézettel és a szükséges tisztánlátással, amely képessé teszi arra, hogy vezessen minket. Hogy haladjunk az ösvényen, főként nyolc magatartási formát kell követnünk, melyek a Nyolcrétű Nemes Ösvényt alkotják. Hogy képesek legyünk a stabil figyelemre, hogy érdemszerző tulajdonságokat és a felébredés feltételeit kifejlesszük, el kell merülnünk a szútrákban és/vagy a tantrákban.
A tantrák négy fő osztályra oszlanak:
Kryatantra vagy Cselekvő Tantra Uppatantra vagy Viselkedési Tantra. Ez szintén foglalkozik külső cselekvésekkel, de a hangsúly ennél a meditációs gyakorlatokon van, kevesebb hangsúllyal a külső cselekvéseken; ez kiegyensúlyozottabb. Yogatantra vagy az Egység Tantrája. Ez főként a meditációban való spirituális egységgel törődik, s kevesebb hangsúlyt fektet a külső cselekvésekre. Anuttarayogatantra vagy a Legfelsőbb Egyesülés Tantrája, amelyik kizárólag a meditációs gyakorlatokra utal, beleértve a Módszer és Bölcsesség egyesítését. Gyakorláson és erőfeszítésen keresztül a gyakorló követi azt az ösvényt, amely őt a buddhasághoz vezeti. Ez öt szinten valósul meg, amelyet az Öt Útnak is neveznek: A Felhalmozás Útja, amelynek során az egyén érdemeket halmoz fel, mélyíti bölcsességét és tisztítja a negatív karmát. Ezalatt lehet a gyakorlat fejlesztéséhez szükséges pozitív okokat és feltételeket gyűjteni. A Felkészülés Útja, amely a felhalmozás időszakát köti össze a tapasztalatszerzéssel, s amelynek az a célja, hogy elvezessen minket a következő úthoz. Megtisztultunk annyira, hogy negatív tulajdonságaink többé nem jelentenek akadályt a gyakorlásban. Ezen a szinten a gyakorló már nem születhet újra alacsonyabban. A Látás Útjához abban a pillanatban jutunk el, amikor először közvetlenül megtapasztaljuk az Ürességet. A nagyfokú érzelmek eltűnnek. A Meditáció Útja. Ez az az út, amikor a fenntartott koncentráció az Üresség közvetlen érzékelésén keresztül fejlődik. Az alapvető tudatlanság részét képező akadályozó érzelmek legfinomabb szintjei is eltűnnek. A Tovább-Nem-Tanulás Útja. Ez az az út, amelyen túl már nincs mit tanulni. Ekkor a „Vadzsra-szerű” meditatív állapot áthatol a végső függönyön, amely a gyakorlót a mindentudástól elválasztja. A Buddhaság tehát bekövetkezett. A különböző utakon a gyakorló erőfeszítést tesz, hogy kövesse és fejlessze a hat tökéletességet (paramitát). A Mahayanában gyakran hallani embereket bódhiszattvákról beszélni. Ők olyan lények, akik kifejlesztették a bodhicsittát, más néven a felébredő tudatot. A Nagy Szekér tanításában a bodhicsitta a kulcs, a felébredő tudat. Ennek mélyén az a vágy él, hogy segítsen másoknak, nemcsak anyagi módszerekkel, amely magában véve nem rossz dolog, hanem spirituálisan is. Ez nem más, mint elkötelezettség mások megvilágosodása iránt. A végéhez értünk; ez egy áttekintés volt a Négy Nemes Igazságról, egy kísérlet arra, hogy átfogó képet nyújtson a buddhizmuson, különösen a tibeti buddhizmuson belüli különböző koncepciókról.
|
| < Elõzõ | Következõ > |
|---|
