Bevezetés a tantrába

Bevezetés a tantrába

Lama  Shenphen Rinpoche  /Bécs, Ausztria

    Bevezetés  

Mai témánk egy bevezető a tantrába. Rendkívül fontos a Tantra -szemlélet néhány pontjának letisztázása, mivel e nézet manapság igen népszerű, mélysége miatt azonban  számos félreértéshez vezet.

A Tantrayana  gyorsabb, mint a Sutrayana  

Mivel a nyugati emberek szeretik a gyors, azonnali dolgokat, valamennyire érthető, hogy Nyugaton ilyen mértékben eltejedt a tantra. Van instant kávé, instant leves, instant tészta, … - normális tehát, hogy manapság az emberek az instant jellegű Megvilágosodást is keresik! Bár a megvilágosodáshoz nyilván nem lehet olyan gyorsan hozzájutni, mint egy instant kávéhoz, léteznek azonban a többitől gyorsabb módszerek. A sutrayanaban az áll, hogy a Megvilágosodás eléréséhez korszakokra, konkrétan három kalpára van szükség. Ez számotokra talán nem sokat jelent - mindenesetre hosszú idő. Valahol azt hiszem azt olvastam, hogy egy kis Kalpa  84 000 év. Akkor nem tudom, milyen hosszú lehet egy nagy (mahakalpa) - és itt háromról beszélünk. Ugyanakkor állítják, hogy a tantrayanában a megvilágosodást meg lehet valósítani egy életen belül is… Ami azért egy kicsit máshogy hangzik.

A Sutra  szemléletében leginkább a hibás nézetet, a vágyat/ragaszkodást tartják a Samsara  fő gyökerének, a sutrayana ezért megkívánja, hogy méregként kezeljék az élvezetet és a vágyat. A tantra megközelítésében azonban bizonyos mérgező növények kiváló orvosságok is lehetnek. A tantra-szemlélet azt próbálja megtalálni, hogy hol van bennünk a legerősebb energia. A tantra megpróbálja megtalálni az energia legerősebb forrását – akárhol is legyen –, és ezt az energiát használja fel a cél elérésében. Ha kicsit elemezzük az életünket, és felmérjük, hogy általában mi zavarja fel tudatunkat, akkor világossá válik, hogy a legerősebb energia a vágy. A tantra tehát az energiának e nagy forrásához próbál meg hozzáférni, és azt próbálja meg átalakítani.

Az energiák használatáról

Világosan értenünk kell ennél a pontnál, hogy a tantra fő motivációja és legfőbb alapja a Bodhicitta , a Felébredő Tudat. Bár a tantrikus ösvényt tartják a leggyorsabb ösvénynek, és úgy tudják, ez hozza a leggyorsabb eredményt, ezt mégsem kéne úgy értelmeznünk, hogy átugorhatjuk a szokásos előkészületeket. Azt sem jelenti, hogy szükségtelen a rendszabály és a türelem. A leggyorsabb helyett igen nehéz ösvénnyé válhat a tantrayana azok számára, akik nem tettek elegendő előkészületet, nem végeztek elegendő tisztító gyakorlatot és nem halmoztak fel elég érdemet. A tantrayana üres ösvény lesz annak, aki nem fejlesztette ki eléggé a Bodhicittát. A tantrikus  ösvényből nyerhető  egyetlen jó eredmény az erős Bodhicitta-motivációból származik. Hogy világos legyek, amikor a Bodhicittáról beszélünk, akkor ez a ‘Felébredő Tudatot’ jelenti, és nem csak az Együttérzést, ahogyan gyakran fordítják. A Felébredő Tudat mögötti központi elgondolás az, hogy az egyenlőség érzete mellett  - azaz minden érző lényt egyformán fontosnak tartva - kivétel nélkül minden érző lény szenvedésének tudatára ébredünk. Ugyanakkor annak érdekében, hogy elérhető legyen az egyenlőség állapota, a Bodhicitta együttjár a ragaszkodás-nélküliséggel. Emiatt gondolhatták egyesek néha azt, hogy ez közel áll a ‘közönyhöz’, pedig ez természetesen annak teljes mértékben épp az ellenkezője. A tudat hirtelen ugyanolyan módon kezd el törődni minden egyes Érző lénnyel, mint ahogy azt a számára legkedvesebb személlyel tenné. A tantrához való előfeltételként meditálnunk kell motivációnkon, amit alaposan elemeznünk is kell. Mindennapi életünkön, korábbi és aktuális reakcióinkon végigtekintve könnyen rájöhetünk, hogy magunkon kívül keressük a boldogságot. És eddig mindig kudarcot vallottunk, amikor a végső boldogságot magunkon kívül kerestük. Lehet, hogy a boldogságnak rátaláltunk néhány rövid ideig tartó pillanatára, de az esetek többségében inkább elégedetlenséget érzünk. Nem kapjuk meg mindazt, amire a külvilágtól számítunk. A tantrikus ösvény azt tanítja, hogy mindannyiunkban megvan az az energia, amire szükségünk van, és hogy Mind  rendelkezünk belül a férfi és női energiákkal. Általában egy hímnemű lény magán kívül keresi a női energiát, egy nőnemű lény pedig a férfi energiát keresi magán kívül. És ez sokkal több elégedetlenséget eredményez, mint végső örömöt. Mégis rengeteg időt és energiát emésztünk fel e külső kereséssel. A tantra valahogy arra törekszik, hogy ezt az erős energiát felhasználva átalakítsa azt. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a tantra gyakorlása az élvezetekben való elmerülés lenne! Azt tanítják, hogy ez sokkal inkább annak a módja, ahogyan az adott képességünket, a valóság tiszta érzékelését zavaró vágyakra általában tekintünk.  Ez az általunk folyamatosan létrehozott és a valóságra rávetített projekciótömeg okoz számunkra rengeteg csalódást. Mondhatjuk ezért, hogy elégedetlenségünk a mi ‘hiányszindrómánk’. Hiányzik egyfajta energia, hiányzik egyfajta tapasztalat, amit ezért kívül keresünk.

A tantrán belül négy tantrikus osztályról beszélünk: Kriya, Charya, Yoga , Anuttarayoga:

Kriya Tantra – Megtisztítás (bya gyü) 

Nagy fontosságot tulajdonít a rituáléknak. Magunkat tévelygőnek látjuk, miközben hódolunk a nekünk átadandó valamennyi erővel rendelkező istenség előtt.

Charya Tantra – Cselekedet (chö gyu) 

Itt sokkal nagyobb egyensúly áll fenn a meditatív állapotok és a rituális gyakorlatok hangsúlyozásában. Az istenséget közelebbinek tekintik, és nem tekintik különbözőnek  saját Buddha -természetünktől, vagy a tudat természetétől.

Anuyoga Tantra – Egység – (jesu naljor gyü) 

A gyakorló egyre kevésbé támaszkodik a relatív igazságra, hanem inkább az abszolút igazságra törekedik. Innentől kezdve rendelkezni kell a Bodhisattva  fogadalmakkal. Ez a szennyeződések és érzékcsalódások bölcsességgé transzformálásának módját magyarázza. Az érzékcsalódás ezért egy olyan fontos alapanyag, amivel elutasítása helyett inkább számolnunk kell, hiszen ha megfelelő módon bánunk vele, felélesztheti az éleslátást és a bölcsességet.

Maha-anuttarayoga – Legfelsőbb Egyesülés (la-me chenpo’i gyü) 

Ezt a legnehezebb gyakorolni. Innentől kezdve rendelkezni kell a tantrikus fogadalmakkal, és fel kell venni néhány napi kötelezettséget (Samaya ). A gyakorló közvetlenül foglalkozik ellentétes érzelmeivel és érzékcsalódásaival.

A legfelsőbb tantrát az alapján, hogy mely ‘méregre’ fókuszál, tovább bonthatjuk három csoportra. A Három méreg (Klesha ): Tudatlanság, Szenvedély és Agresszió. Persze nem hihetjük, hogy egy tantrából hiányozhat valami – csak más a hangsúlyozás.

Apa Tantra: Ösvényként leginkább az agresszió alkalmazását gyakorolják, miközben a Buddha-természet Üresség aspektusára fókuszálnak. Ilyen a Guhyasamaja és a Yamantaka, valamint az illuzórikus test és az álomjóga gyakorlatai.

Anya Tantra: Ösvényként főleg a szenvedélyt alkalmazzák, és a Buddha-természet fényes aspektusára fókuszálnak. Ide tartozik a Chakrasamvara, tumo (hőgerjesztés) és a Tiszta fény jóga.

Nem-kettős Tantra: Haragot és szenvedélyt egyaránt gyakorolnak – a tudatlanságot ellensúlyozva –, a Buddha-természet üresség és fényesség aspektusára egyformán fókuszálva. Ide tartozik a Kalachakra, Hevajra és a Bardo  jóga.

Nos, akad néhány félreértés Nyugaton, mihelyt az “Egyesülés” Tantráról kezdünk beszélni. És a félreértés még nagyobb, amikor az emberek bizonyos Thangka  festményeket, hagyományos ezoterikus képeket néznek. Szemmel láthatólag vannak néhányan, akik a tantra fesményeket egy kissé összekeverték a kámaszútra-illusztrációkkal. A tantra képeken azonban, amikor egy férfi és egy női Buddhát látunk egyesülésben, akkor azt szimbolikusan kell értelmezni. Ahogy mondják, az ilyen thangkákon ábrázolt férfi energia a nagy Boldogság, és az ilyen képeken szimbolizált női energia a nem-kettős Bölcsesség, az Üresség.  Ez világos kell, hogy legyen, mivel sokszor elég fura dolgokról hallhatunk, és hát bizonyos magazinokban is olvashatunk néhány bizarr tantragyakorlatról. A tantra azonban semmi esetre sem elmerülés az élvezetben – a tantra a vágy felhasználásának egy módja. Néha hasonlítják a fában lévő termeszhez. Azért, mert bár a termeszek gyakorlatilag a fát használják fel, de egyben e támaszt is lerombolják. Mondhatjuk ugyanígy, hogy a tantrikus ösvény a vágyat használja fel a nem-kettős Bölcsesség elérésében. És amint megvalósul ez a nem-kettős  Bölcsesség, felégeti forrását is: a vágyat maga pusztítja el.

A tantra ösvény szokott érzékelésünk átalakításának módszere. Küzd a magunkkal szemben gyakran érzett szokásos alábecsüléssel, megpróbálja erősíteni a gyakorlásra való motivációt. Azt mondja, hogy vannak bizonyos vágyaid, és hogy azt hiszed, nem vagy képes megérteni, hogy pontosan mi is az az Üresség és hasonlók, de mélyen belül mégis megvan benned a Buddha-természet, ami képes megérteni és képes meghaladni mindent. A legfőbb tévedés szokványos módon szemlélni környezetünket, mintha minden hibás lenne. A tantra lépésről lépésre tanítja tehát érzékelésünk átalakítását.

Hogy a tantrikus ösvényen haladhassunk, állíthatjuk, hogy ki kell fejlesztenünk az ún. három fő alapot. Az első a Lemondás; a második a Bodhicitta, a harmadik az Üresség. Mondhatnánk, hogy e három alap megegyezik a Sutrayanaban kifejlesztettekkel. A lemondás itt azonban nem az öröm forrásának elutasítása, hanem az érzékelésünkön és az örömhöz való ragaszkodásunkon való munkálkodás. Gyakran vonunk párhuzamot az álommal, amikor a körülöttünk lévő jelenségek illuzórikus természetéről beszélünk. Megpróbáljuk magunkat arra szoktatni, hogy a velünk szembejövő jelenségeket ne tekintsük valósnak, mint ahogy azt az álomban sem tesszük. A gyakorlatokon belül gyakran fogsz találkozni a magunkat istenségként, Buddhaként való vizualizációval. Ezzel azt a tényt hangsúlyozzák, hogy mély és transzcendentális természetünk egy Buddha természetéből való.

Az istenséggel, egy archetípussal való azonosulás az, amit megpróbálunk elérni. És ez az archetípus olyan, mint egy Buddha, valaki, aki elérte a teljes Megvilágosodást. Az ilyen gyakorlatokat kezdetben nyilván kicsit természetellenesen csináljuk, azonban az autovizualizációban hitünket lépésről lépésre mélyítjük, majd lassan erősen hinni fogjuk, hogy mi magunk vagyunk az Istenségek az autovizualizáció közben. Ezzel a tantra egy fontos fogalmához érkeztünk: az ‘isteni büszkeség’. Ez úgy tűnik, megintcsak kicsit szembenáll azzal, amit általában a gyakorlatról hallunk, mivel gyakran azt mondják, hogy tudatunkból mindenféle büszkeséget ki kell szórni. Itt mintha azt mondanám, hogy legyél büszke. A fő különbség, hogy a büszkeség, amit magunkban létrehozunk, az többnyire az ön-azonosítás megragadása felé forduló büszkeség, amíg a tantrában az isteni büszkeségről beszélve arra vagyunk büszkék, hogy azok minden minőségével Buddhává, Istenséggé váltunk – viszont nem megfeledkezve arról, hogy a Bodhicitta a fő és alapvető motiváció. Ennélfogva a büszkeséget nem azért fejleszted ki, hogy profitálj a kis énednek, hanem a Buddhaság, a minden érző lényért a teljesen megvilágosodott lénnyé válás okán fejleszted ki a büszkeséget, mert képes vagy segíteni.

Így tehát a tantrikus ösvény nagyon is képes bennünket segíteni a cél gyorsabb elérésében, azonban ha nem gyakorlunk nagyon szigorú önfegyelmet, nem hallgatunk pontosan egy teljesen képesített Tanító tanácsaira, akkor katasztrófában végződhet.

A vágy erejének használatáról beszélve hozhatunk itt egy példát. Ha látsz egy személyt, egy lényt, akit a tudatod számodra rendkívül gyönyörűnek és kívánatosnak érzékel, akkor  tudatodban nagy vágy gerjed azon jelenség irányában. Ilyen jelenséggel szemben ekkora vággyal kísérve a gyakorlat az lenne, hogy ezt a tárgyat gondolatban szivárvánnyá alakítsd. Így valahogy megmaradhatsz annál a nagyon erős energiánál, viszont már nincs meg ragaszkodásodnak, vágyadnak előző tárgya. És ugyanennek az energiának a meditációban való megtartásával azt a tudat örömteli állapotává alakítod át. A gyakorlat egy kicsit előrehaladottabb ismétlésén keresztül a tudat az öröm egy sokkal tisztább  állapotát fogja elérni.

A tantra gyakorlásához két alapvető dolog szükséges: az első a megfelelő tanító, a megfelelő vezető megtalálása, aki megtestesíti a Buddhák valamennyi minőségét; és a második, hogy attól a képesített tanítótól tantrikus Beavatást kapjál. A Beavatás alapvető fontosságú abban az értelemben, hogy kapcsolatot hoz létre tudatosságunk és egy a Buddhától származó töretlen átadási vonal között. Ez valahogy úgy értelmezendő, mint belső minőségeinknek az aktiválása. Egy beavatás a tudatoddal semi mást nem tesz, mint egy áldás: felébreszti saját Buddha minőségeidet. Egy beavatást nem csupán mozgások és vicces frázisok összességéből álló rituálénak kell tartani – ezt belül kell megtapasztalni. A beavatás különböző lépéseit pontosan követni, és a mesternek a beavatást adó Istenséggel való világos azonosítását folyamatosan tartani kell.

Biztosan kijelenthetjük, hogy a beavatás különböző lépéseinek pusztán intellektuális megértése egyáltalán nem elég. Ennek tényleg olyannak kell lennie, amit belül élünk meg, amin belül megyünk keresztül, amit belül tapasztalunk meg. Miért belül? Mert vannak bennünk olyan speciális komponensek, amiket aktiválni kell, amit a beavatás erején és saját vizualizációnk erején keresztül kell bekapcsolni. A fizikai testünkön belül van valami finomabb, amit a ‘Vajra  testnek’ nevezünk, ami csatornák ezreiből és finom energiákból áll. Rendszerint a különböző csatornákban ide-oda folydogál az összes energiánk – mindenütt, csak a központi csatornában nem –, miközben ha képesek lennénk koncentrálni és fókuszálni, és beterelni e zavaró szeleket/energiákat a központi csatornába, akkor megtapasztalhatnánk a Nagy Gyönyör Állapotát. Így meg kell keresnünk az ezen energiák koncentrálását, kontrollálását és a középső csatornába terelését segítő módszereket. Az Üresség az a megvalósítás, amit akkor tapasztalunk meg, amikor minden szél beolvadt a központi csatornába.

Most akkor rátérhetünk az üresség megvalósításának két fő útjára: ez az analitikus módszer lenne, ami lépésről lépésre követi a skolasztikus szövegeket, melyek pontosan leírják, hogy mi van és mi nincs; és a második, amikor ellenőrzést gyakorlunk testünk belső szelei felett, és azokat a központi csatornába tereljük össze. E két módszert nem kell szembeállítanunk. Ez két olyan módszer, amit Buddha tanított nekünk, és amelyek a lények különböző típusainak felelnek meg. Röviden mondhatjuk azt, hogy egyfelől vannak azok, akiknek kevés vágyuk és ragaszkodásuk van, és akik tanulásuk során nagyon módszeresek. Számukra a legmegfelelőbb a Sutra ösvény lenne. Másrészt meg vannak olyan emberek, akik belül elég ‘vadak’, és nehezükre esik kontrollálni a vágyaikat, akiknek nagyon erős vágyaik vannak. Ezekhez vágyuk erősségének megfelelően a négy tantrikus osztály valamelyike illene. A tantrikus ösvény az olyan tudatok számára jött létre, akiknek nincs valami alacsony önbecsülése. Ez világosan olyan módszer, ami szembehelyezkedik az ön-alábecsüléssel és a bátortalansággal is.

A tantra első gyakorlatai között van egy istenségként való autovizualizáció, amely során egy bizonyos pontnál az istenség képzeletben ún. “Tiszta Fénnyé” oszlik. Ebben a pillanatban a tudatnak a lehető legnagyobb mértékben azonosulnia kell azzal a tiszta fénnyel – a legkisebb kétség nélkül tapasztalásunk valóságossága felöl. Egy ponttól világos, hogy abban a pillanatban a tapasztalat nem a Tiszta Fény megtapasztalása, viszont a cél egy kevésbé megrögzött téveszme. Amikor tudatod felolvadt ebben a tiszta térben, kevesebb eséllyel találsz egy “Ént”. Ha a tudatod tényleg bele tud olvadni ebbe a tiszta fénybe, és képes magát azonosítani azzal a tiszta fénnyel, akkor  elmondhatjuk, hogy a tudat közeledik az üresség fogalmához.

Ekkor lehet, hogy valahogy azt mondod magadnak: “Ej, Shenphen! Annyi mélységes leírás létezik Nagarjunától és sokaktól az üresség elérésének különböző lépéseiről, hogy aligha valószínű, hogy ilyen könnyed meditációval megérthetjük azt!” Erre úgy válaszolhatunk, hogy itt nem tanulásról van szó, hanem cselekedetről és tapasztalásról. Itt az a fő cél, hogy csökkentsük a téveszmék mennyiségét, csökkentsük az én-megragadás erejét azért, hogy tudatosságunkat olyan finommá tegyük, amennyire csak lehetséges. A Tantrayana szemszögéből azt kell mondanunk, hogy a szigorú intellektuális megközelítés inkább akadály, mint segítség. Itt az a lényeg, hogy képes legyél tudatodat Buddha minőségeivel azonosítani. Nem kéne arra gondolnod, hogy hamis az, ahogyan csinálod, hanem tényleg fejleszd ki az isteni büszkeséget, hogy tudatosságod elérte egy Buddha tudatosságának állapotát. Ez olyan állapot, ami törekszik az elme bugyogásának megállítására és a szokásos elvárások csökkentésére. Ehhez szükség van arra, hogy az elvárt eredmények miatt ne generálódjanak feszültségek – egyszerűen csak legyél az Istenség, a Buddha tudatossága, és minden mást hagyj elmenni. És amint tudatod az örömnek ebben az állapotában tartózkodik, úgy nézed majd a jelenségeket, melyek mind abból az ürességből érkeznek.

K. Mi történik az energiákkal, amikor azok a középső csatornába mennek?

V. Feloldódnak, eltűnnek a központi csatornában. Ezek nem ugyanúgy léteznek a központi csatornában, mint ahogyan kívüle. Ez megállítja a többi csatornában lévő különböző szelek által létrehozott bugyogását az elmének. E szeleknek a középső csatornába való fókuszálásával az elme bugyogását megállítja, és a tudat számára lehetővé teszi, hogy sokkal mélyebb, finomabb állapotot érjen el.

A tantrikus ösvény láthatólag hangsúlyt fektet a halálra is. Megfigyelhetjük, hogy az esetek többségében hogyan reagálunk már magának a ‘halál’ szónak a hallatára is – mivel ennek jelentése társadalmilag terhelt. A halál pillanata a Vajrayana  szempontjából azonban rendkívül fontos pillanat. A halál folyamatába belépés pillanatában tudatunk általában teljesen kontrollálatlan, olyan, mint levél a szélben. Anélkül mész az egyik látomásról a másikra, hogy a folyamat felett bármi ellenőrzésed lenne. Egy adott pillanatban minden durva fogalom eltűnik, és a tudat a halálban szembesül a Tiszta Fénnyel. Mivel azonban nem vagyunk felkészülve a Tiszta Fénnyel való találkozásra – mely a legfinomabb állapotok kifejeződése – a félelem eláraszt bennünket, és igyekszünk elmenekülni a Tiszta Fény elől. Így hát, mivel nem vagyunk felkészülve a találkozásra, valahogy képtelenek vagyunk profitálni abból, hogy kapcsolatban vagyunk a tudatnak azon legfinomabb állapotával. Félelmet teremtünk ezért, és elszökünk előle. A tantrikus ösvényen azonban a hangsúlyt arra fektetik, hogy képesek legyünk kontrollálni az elmét, hogy amikor sor kerül a Tiszta Fénnyel való szembesülésre, képesek legyünk meditálni a Tiszta Fényen (képesek legyünk elkapni azt a pillanatot, a tapasztalásra ráfókuszálni és tovább megmaradni abban). A tantrikus ösvény legtöbb gyakorlata abban segít, hogy az élet folyamán megtanuljuk az elme feletti ellenőrzés gyakorlását arra az időre, amikor a Tiszta Fénnyel kell szembesülni. A tantrikus ösvényen tanított különféle módszerekkel próbáljuk majd valamennyi energiánkat a középső csatornába koncentrálni, hogy megtapasztalhassuk a Tiszta Fényt, mely nem azonos a halál pillanatának Tiszta Fényével – mivel nem halunk meg –, de ami azonban nagyon fog hasonlítani ahhoz, amivel a halál pillanatában kerülünk szembe. Az életben megtapasztalható Tiszta Fényt ‘Leány Tiszta Fénynek’ nevezik, míg ‘Anya Tiszta Fénynek’ a halál pillanatában megtapasztaltat. Nagy figyelmet fordítanak ennélfogva a Tiszta Fénnyel való szembesüléshez vezető folyamat mélyebb megértésére és jobb kontrollálására. Mivel ez a meghalás során megtapasztalandó folyamat, és mivel ezt a folyamatot ugyanúgy az elalvás pillanatában is megtapasztaljuk, ezért ez egészen biztosan egy olyan dolog, melyet képesek vagyunk tudatosan, gyakorlásunk közben is megtapasztalni. A tantrikus ösvény szerint egyértelműen nem valami nagyon távoli dolog az üresség megtapasztalása, hiszen ezzel az élménnyel már mindannyian találkoztunk, csak ellenőrzésünk nem volt felette. Általában azonban önértékelésünk annyira alacsony, hogy olyan témákat feszegetve, mint az üresség, eléggé elbátortalanodunk, és egy másodpercig sem hisszük, hogy lehetséges lenne rövid időn belül ilyen megvalósítást elérni. Ha azonban a tantrikus ösvény gyakorlatán – főként önmagad istenségként való vizualizálásán és az isteni büszkeség kifejlesztésén keresztül, képes vagy felülkerekedni ezen alábecsülő tudaton, akkor  tudatod képes lesz megérteni, hogy ez a realizáció nagyon is lehetséges. Négy tantrikus osztály van. Ha a tantrayanahoz csatlakozol, először a kriyatantrához csatlakozol például, majd fokozatosan haladsz előre a különböző osztályokon keresztül belső átalakulásodnak megfelelően.

K: Mi a különbség a Tantrayana és a Vajrayana között?

V: A kettő ugyanaz.

K: Egyfelől mesterre kell támaszkodni, ugyanakkor azt is mondják, hogy nem szabad külső jelenségekre támaszkodni. Nincs itt ellentmondás?

V: Főleg azért támaszkodhat valaki a tanítóra, mivel a tanítót egy Buddha minőségeit megtestesítőként tekintik. És amikor azt mondjuk, hogy ne támaszkodj a felbukkanó dolgokra, akkor ez azt jelenti, hogy ne támaszkodj mindazon kivetítésekre, melyeket a külső jelenséghez kapcsolsz. Mivel azonban szükségünk van vezetésre, egy mester minőségeinek alapos megismerése, és annak megértése után, hogy milyen együttérző és nagytudású, el lehet kezdeni támaszkodni egy ilyen képesített vezetőre.

K: És ha valaki egy idő után úgy érzi, hogy nem lehet biztos a tanítóban?

V: Akkor valószínűleg nem találtuk meg a megfelelő tanítót. A tantrikus ösvény követéséhez tényleg találni kell egy képesített mestert. Nem akármilyen tanítóra gondolunk, nem olyanra, mint magam is, aki csak egy tanítást, vagy egy valamibe való bevezetést ad, hanem tényleg egy képesített személyt, aki követte azt az ösvényt, amit tanít, és aki tisztán megvalósította és megértette a tanításokat. Ezért kell egy tanítót megfelelő ideig követni, hogy megérthessük, megtestesíti-e a tantrikus ösvény tanítójának minden szükséges minőségét. Ennélfogva nem kéne könnyedén egy tanítóra támaszkodni a tantrikus ösvényen való útmutatásban. Bizonyosságot kell szerezni – és az beletelhet egy kis időbe. De nem számít mennyi időbe kerül, mivel fontos, hogy egy ténylegesen képesített személyt találjon.

K: Magyarázata megfelelőbb egy Nyugati elme számára? Mert a tibeti buddhizmus történetében, például a Kagyu  leszármazásból, akad példa arra, hogy a tanítványok tanítójukat könnyebben találták meg, amikor is hirtelen az az érzésük támadt, hogy ‘Ez az én mesterem!’, és a sok megpróbáltatás ellenére vele  is maradtak.

V: Azt gondolom, hogy ez minden helyzetre igaz, legyen bármilyen elme, bármilyen leszármazás. Egyrészt , még mindig lehetséges, hogy a tanítót keresve néhány év eltelte és sok tanítás meghallgatása után végül egy bizonyos tanító előtt találod magad, akivel kapcsolatban azonnali felismerésed támad. Viszont biztosnak kell lennünk abban, hogy ez a megértés tiszta intuícióból fakad, és nemcsak egy projekció abból adódólag, hogy valaki rendelkezik egyfajta karizmával vagy jól beszél, vagy olyan részletekkel szolgál, ami tetszésünkre van. Biztosnak kell lennünk abban, amit e személy irányába érzünk. Lehet, hogy valakinek nagyon jó karizmája van és jól beszél, de az Ürességet vagy a Bodhichittát mégsem valósította meg belül.  Így hát biztosnak kell lennünk abban, hogy a személy, akiben hiszünk és akivel jól érezzük magunkat, rendelkezik a szükséges háttérrel ahhoz, hogy valódi vezető lehessen. Mert ő nemcsak a mindennapi élet általános dolgaiban irányít el, hanem ez konkrétan a tantrikus ösvényről szól – ő olyan valaki, aki a tantrikus ösvényen ad át részleteket, mely részleteket ugyanakkor a tanítványhoz is igazítani kell. Ezért tényleg alaposan kell mérlegelni. Úgy tartják, hogy ha egyszer megtaláltuk a tanítónkat, akkor követni kell őt, még akkor is – ahogy te is mondtad –, ha akadályokba ütközünk, mégha a tanító kicsit kemény vagy haragot mutat is irányunkban. Ha akadályokat állít fel számunkra ugyanúgy követni kell őt, mivel ő a Buddhák esszenciája. Ezért, hogy minderről meggyőződjünk – azt gondolom, hogy jobb rászánni egy kis időt. Annyit, amennyit csak kell, hogy biztosak lehessünk, hogy ő a megfelelő tanító. Mivel ha egyszer úgy döntünk, hogy ez a személy lesz a tanítónk, és őt meglátogatva és felkérve, hogy legyen a tanítónk, kölcsönös egyetértés van, akkor nagyon negatív tetté válik, ha ezt követően megtöröd ezen elkötelezettséget. Milarepa élettörténetéből tudjuk, hogy nagyon kemény is lehet egy tanító. Másrészt viszont – amennyire én értettem a történetet – Marpa soha nem kért olyat, ami a Buddhadharmával szembenállt volna. Sok olyan dolgot kért, ami nehéz vagy kemény volt számára, de soha nem mutatott fel olyan dolgokat, amelyek a Buddhadharmával szembenálltak volna. Ezt a pontot jó észben tartani, hiszen Őszentsége a Dalai Láma mondta azt, hogy amikor mesterednek választasz valakit, de később látod, hogy ez a mester nyilvánvalóan a Buddhadharmával szemben cselekszik, akkor megkérdőjelezheted a tanító minőségeit. Nem én mondtam ezt, hanem Őszentsége. Amikor ilyeneket állítasz róla, akkor természetesen felméred ennek súlyát. És amikor azt mondom, hogy meg kell győződnöd arról, hogy a tanító a Buddhadharmával szemben cselekszik, akkor ez azt jelenti, hogy biztosnak kell lenned benne. Nemcsak egy érzés, vagy amit hallomásból tudsz, vagy tetteinek a félreértése. Óvatosan kell azonban bánni az utasításokkal, ha világosan látszik, hogy a tanító arra kér, hogy ölj, vagy másokkal szemben negatív módon viselkedj.

K: Ha valaki nem talál tanítót, de van egy mester, aki már elhunyt, de akinek irányába az illető nagy tiszteletet érez, elolvassa minden könyvét stb., akkor lehet-e ez a tanító az ő tanítója?

V: Ez problémás lehet, mivel az ösvényen haladva nehézségekbe ütközhetünk vagy lehetnek kérdéseink, és ilyenkor szükségünk van a megfelelő válaszra. Egy könyvből nehezen jutunk hozzá a megfelelő válaszhoz.

K: És ha egy Yidam  valakinek a tanítója? Lehet úgy gyakorolni, hogy a yidam a tanító?

V: Amikor a Guru  jógát vagy egy Yidam gyakorlatát végezzük, tanítónkat gyakorlatunk Buddhájának esszenciájaként látjuk. Világosan látjuk, hogy a legmélyebb relizációk mindegyike abból az odaadásból származik, amit gurunk irányába létrehozunk. Ha valaki guruját egyszerű embernek látja, akkor egy egyszerű ember áldását fogja megkapni. Ha valaki bodhisattvának tekinti guruját, akkor az egy bodhisattva áldását fogja megkapni. Ha valaki Buddhaként tekint gurujára, akkor az úgy fogja az áldást kapni, mintha az egy Buddhától származna. Válasz: Csak nagyon ritka esetben lehet a Yidam (Naljorma vagy Manjusrí stb.) a tanítónk. Mert ez azt jelenti, hogy valaki a megvalósításnak nagyon magas fokára jutott, képes az istenséget tisztán érzékelni, és közvetlen kapcsolata van vele.

K: Azzal kapcsolatban, amit a középső csatornával és a mozgó energiákkal kapcsolatban kifejtett: ez szintén megvan a qigong gyakorlatokban, de a Bodhicittára vonatkozó etikai háttér nélkül stb. Ezért az a kérdésem, hogy lehet-e az egyik nélkül gyakorolni, vagy ezek teljesen különbözőek.

V: Amennyire én tudom, ez nincs meg a qigongban. Ez vizualizációval az energiának az ún. központi csatornába való koncentrálása, de én a qigongról vagy a reikiről stb. soha nem olvastam semmilyen pontos leírást, melyben elég részletesen ténylegesen leírnák azt, hogy hogyan oldják fel az energiát a központi csatornában egy valós és hatékony módon.

Nem vagyok qigong specialista – ez nyilvánvaló –, de amit olvastam vagy hallottam róla az az, hogy a tudat lecsendesítéséhez vizualizálnak, és különböző energiákat koncentrálnak egyfajta “központosítással”. De ezzel ki is merült a tantrikus gyakorlatokkal való hasonlóság, mivel a tantrikus gyakorlatokban pontosan meghatározzuk, hogy ezt hogyan kell csinálni. Nemcsak azt, hogy hogyan kell vizualizálni, de azt is, hogy hogyan kell a tudatot adott csakrákra fókuszálni – pontosan leírva azt a helyet, amelyen keresztül a szeleknek a központi csatornába kell áramolni, valamint mindazon részleteket, amelyek – ismereteim alapján – nincsenek leírva a qigongban. Amikor a qigongban a vitális energiáknak a test egy bizonyos pontjába való koncentrálását látjuk, felfedezhetünk némi párhuzamot a tibeti ‘tummo’ (tib.: gtum-mo’) vagy az indiai kundalini gyakorlatokkal. És bár van némi hasonlóság, az itt véget is ér. Itt nincs további leírás arról, hogy hogyan ébreszd fel ezt az energiát, és hogyan vezesd azt a központi csatornába. Ugyanakkor, ha valaki qigongozik, és annak az erős érzetét vagy  hitét hozza létre magában, hogy az  energia mozogni és koncentrálódni fog, és ez valamit létre is hoz, az néhány esetben tényleg eredményezhet tapasztalatot. De rövid tapasztalás lesz, mivel nincs meg a Bodhicitta háttere, és nincs meg, hogy hogyan érjük azt el és hogyan vezessük. Emiatt ha mély és beható gyakorlásba akarunk fogni, akkor egy hagyományt kell követnünk, ami nemcsak néhány éve létezik, és ahol megvan a Megvilágosodást elérő gyakorlók hosszú vonala! Nem válhatunk Buddhává egy kiképzés megvásárlásával, nem tanuljuk meg vezetni azokat a spirituális energiákat néhány nap alatt. Ahogy gyógyítókká sem leszünk két-három reikis hétvége után. Minden azon múlik, hogy mit akarsz elérni. Függ az erődtől és a motivációdtól. A Tantrikus ösvény – ahogy bármely más hagyományos spirituális út is – valóban erőfeszítést és szorgalmat igényel. A Buddhaságot nem tudjuk megvásárolni, mint egy sütit, de tanfolyam formájában sem!

Itt befejezhetjük az estét.