Kapcsolat a Spirituális Tanítóval

2001. május.12 – 2001. május.18.

Szemelvényekkel a Berzin, Alexander; Relating to a Spiritual Teacher: Building a Healthy Relationship”, Ithaca: Snow Lion, 2000 c. műből.

Tapasztalati tények a sprituális Mester–tanítvány viszonyról

A spirituális mester–tanítvány viszonyban való félreértések elkerülése végett szükséges tudomásul vennünk bizonyos tapasztalati tényeket:

1.        Szinte minden spirituális kereső fokozatokon keresztül jut előre a spirituális úton.

2.        A legtöbb gyakorló élete során több tanítótól tanul, és mindegyikkel különböző kapcsolatot alakít ki.

3.        Nem minden spirituális tanító érte el ugyanazt a megvalósítást.

4.        Egy adott kereső és egy adott tanító közötti kapcsolat megfelelőségét a két fél spirituális szintje határozza meg.

5.        Az embereket tanítójukhoz általában egyre mélyebb kapcsolat fűzi, ahogy a spirituális ösvényen haladnak.

6.        Mivel az egyes keresők spirituális életében ugyanazon tanító különböző szerepeket tölthet be, ezért a tanítóval való legmegfelelőbb viszony  minden egyes keresőnél más lehet.

A spirituális tanítók és a spirituális keresők szintjei

A spirituális tanítóknak és a spirituális keresőknek tehát többféle szintjei léteznek. Ezek:

-          A buddhizmust kutató professzorok, pl. egyetemen, akik információkkal szolgálnak,

-          Dharma  oktatók, akik megmutatják, hogy hogyan alkalmazható a Dharma az életben;

-          Meditációs tanárok, hogy megmutassák az tai-chihoz vagy a jógához hasonló módszereket;

-          A tanítványoknak adott fogadalmaik szintjén (laikus vagy szerzetesi fogadalmak, Bodhiszattva fogadalmak vagy tantrikus fogadalmak) keresztül megkülönböztetett spirituális mentorok.

Ennek megfelelően vannak:

-          A buddhizmust tanuló diákok, akik információt akarnak szerezni;

-          A Dharma tanulói, akik azt akarják megtudni, hogy hogyan lehet a Dharmát az életben alkalmazni;

-          Meditációt gyakorlók, akik a relaxálás és az Elme képzésének módszereit akarják megtanulni;

-          Tanítványok, akik előrehaladottabb következő életet akarnak, el akarják érni a megszabadulást vagy a Megvilágosodást, és készek bizonyos fokozatú fogadalmak felvételére e célok elérése érdekében. Bár a tanítványok szeretnének ebben az életben eredményeket, ezeket mégis a megszabadulás és a megvilágosodás útján lévő lépcsőfokoknak tekintik;

-          Minden szint sajátos képzettséget jelent, és spirituális keresőként számolnunk kell saját és tanítónk hátterével – legyen az ázsiai vagy nyugati, szerzetes, szerzetesnő vagy világi –, tanulmányi végzettségével, érzelmi és etikai érettségével, kötelezettségének szintjével stb. Fontos ezért a lassú és megfontolt előrehaladás.

A potenciális tanítvány és tanító minőségei

Potenciális tanítványként meg kell vizsgálnunk saját fejlettségünk szintjét, hogy ne kössük le magunkat egy olyan kapcsolatban, amire nem vagyunk készek.

A tanítványok legfontosabb minőségei:

1.        Nyitottság, nem ragaszkodik saját nézeteihez, előítéleteihez

2.        Józan ész, amivel meg tudja különböztetni a jót a rossztól

3.        Erős indíttatás a Dharma iránt és vágy a megfelelően képesített tanító megtalálására

4.        A Dharma és a jól képesített tanító nagyrabecsülése és az irántuk való tisztelet;

5.        Figyelmesség

6.        Alapszintű érzelmi érettség és stabilitás

7.        Alapvető erkölcsi felelősségérzet

A tanító szintjéhez mérten egyre több minőségnek kell megfelelnie. A legfontosabbak általában:

1.        Spirituális mesterével való egészséges kapcsolat

2.        A diákétól több Dharma-ismeret

3.        Tapasztalat és bizonyos fokú sikerek e módszerek meditációban vagy a napi életben való alkalmazásában

4.        A Dharma életben való alkalmazásának jótékony hatására való inspiráló példának bemutatására való képesség. Ez azt jelenti, hogy rendelkezik:

5.        Erkölcsi önfegyelemmel

6.        Érzelmi érettség és stabilitás, ami azt jelenti, hogy nincsenek komolyabb érzelmi problémái

7.        A tanulók iránt érzett őszinte törődés – mint a tanítás alapvető motivációja

8.        Türelem a tanításban

9.        Mentes a színleléstől (nem tesz úgy, mint aki rendelkezik olyan minőségekkel, amivel valójában nem); nem képmutató (nem takargatja a hibáit, mint pl. tudatlanságát és tapasztalatlanságát).

A dolgokat a helyzet valóságához képest kell meghatározni, mint hogy milyen szintű képesítése van a városunkban élő tanítóknak, mennyi időnk és elkötelezettségünk van, milyen spirituális céljaink vannak (valóságosan tevékenykedni minden érző lény javára és nem csak elméletben) stb. Elkerülhetjük a tanító istenné vagy ördöggé tételének szélsőségeit, ha a spirituális kapcsolat felvétele előtt megvizsgáljuk a potenciális mester minőségeit. Ha istenné tesszük a spirituális tanítót, naivitásunk visszaélésre ad okot. Ha ördögnek tekintjük, akkor paranoiánk meggátol abban, hogy hasznát lássuk a kapcsolatnak.

A különbség aközött, hogy egy kezelőorvos páciensévé vagy egy spirituális mentor tanítványává válunk

A spirituális mester–tanítvány viszony félreértésének fő forrása az, hogy a spirituális mentortól azt várják, hogy kezelőorvos legyen. Vegyük például, hogy valaki arra vágyik, hogy hátralévő életében érzelmi boldogságot érjen el és  jó kapcsolatai legyenek. E cél elérése érdekében a spirituális mester tanítványává válás sok módon hasonlít ahhoz, ahogyan egy terapeuta páciensévé lesz valaki ugyanezen célból.

A buddhizmus és terápia egyaránt:

1.        Az életünkben jelenlévő szenvedés felismeréséből és tudomásul vételéből, valamint ezek megszüntetésének vágyából keletkezik.

2.        Magával vonja egy olyan valakivel való működést, aki felismeri és megérti problémáinkat és azok okait. A terápia sok formája egyezik a Buddhizmussal abban, hogy az önátalakítás kulcsa a megértés.

3.        Olyan gondolati iskolákat ölel fel, melyek hangsúlyozzák problémáink okainak mély megértését, olyan hagyományokat, melyek a gyakorlati módszerek alkalmazását hangsúlyozzák ezen faktorok legyőzésében, valamint olyan rendszereket, amelyek a két megközelítés kiegyensúlyozott kombinációját javasolják.

4.        Az önfejlődés folyamatának fontos részeként a mentorral vagy terapeutával való egészséges érzelmi viszony kialakítását javasolják.

5.        Bár a terápiák legtöbb hagyományos formája visszaretten az erkölcsi irányelvek alkalmazásától a páciensek viselkedésének és gondolkodásmódjának megváltoztatásában, néhány posztklasszikus iskola azonban a buddhizmushoz hasonló erkölcsi elveket ajánl. Ilyen elv lehet egy rosszul működő családban a minden taggal szembeni egyformán korrekt magatartás, és a destruktív impulzusok – mint pl. harag – túlzott kifejezésétől való tartózkodás.

A hasonlóságok ellenére legalább öt lényeges különbség van aközött, hogy valaki egy buddhista mentor tanítványává vagy egy terapeuta páciensévé válik:

(1)     Az érzelmi fokozat, mely a kapcsolat létrehozását jellemzi. A potenciális páciensek általában akkor keresik fel a terapeutát, amikor érzelmileg zavarodottak. Még az is lehet, hogy elmebetegek, és gyógyszeres kezelésre van szükségük a kezelés részeként. A leendő tanítványok ellenben egy mentorral nem spirituális ösvényükön megtett első lépésként hoznak létre kapcsolatot. Ezelőtt tanulmányozták Buddha  tanításait és elkezdtek dolgozni magukon. Következésképp, az érzelmi érettség és stabilitás megfelelő szintjére jutottak, így a létrehozandó tanítvány–mentor viszony építő jellegű a fogalom buddhista értelmében. Más szavakkal, a buddhista tanítvány már nagyjából mentes kell hogy legyen elmebajos szemlélettől és viselkedéstől.

(2)     A kapcsolatban elvárt kölcsönhatás. A potenciális páciensek leginkább azt várják el, hogy legyen valaki, aki meghallgatja őket. Ennélfogva elvárják a terapeutától, hogy akár egy csoportterápia során is összpontosított figyelemmel forduljon feléjük és személyes problémájuk irányába. A tanítványok ellenben nem osztják meg személyes problémáikat mentorukkal, és nem várnak el vagy nem követelnek személyes törődést. Mégha személyes ügyben kérnek irányítást a mentortól, akkor sem mennek rendszeresen. A kapcsolatban a hangsúly a tanítások hallgatásán van. A buddhista tanítványok elsősorban módszereket tanulnak mentoruktól, melyekkel legyőzhetnek olyan általános problémákat, amelyekkel mindenki találkozik. Az utána személyes felelősségük, hogy alkalmazzák a módszereket saját adott esetükben.

(3)     A munkakapcsolattól elvárt eredmények. A terápia célja az életünkben jelentkező problémák elfogadása és a velük való együttélés, vagy azok olyan fokú minimalizálása, hogy elfogadhatókká váljanak. Még ha az élet nehéz is, Buddha által tanított elsődleges tény (nemes igazság), hogy azt könnyebbé lehet tenni.

A hagyományos buddhista ösvényen való haladásban életünk érzelmileg könnyebbé tétele csupán egy bevezető lépés. A spirituális mentorok tanítványai legalábbis a kedvezőbb újjászületés, a megszabadulás és megvilágosodás nagyobb céljai felé orientálódnak. A buddhista tanítványok továbbá rendelkeznek egyfajta buddhista szemszögből magyarázott intellektuális ismerettel az újjászületést illetőleg, és legalább igyekeznek elfogadni ennek létezését. Egy terápián a páciensnek nincs szüksége arra, hogy az újjászületésről, vagy olyan célokról gondolkodjon, melyek közvetlen helyzetük javítását követnék. 

(4)     Az önátalakítás iránti elkötelezettség szintje. A terapeuták páciensei óradíjat fizetnek, de nem kötelezik el magukat egy életre szóló gondolkodásmód- és viselkedésbeli változás mellett. A buddhista tanítványok ellenben, a tanításért akár fizethetnek is, vagy nem is, mindenesetre életük irányát formálisan megváltoztatják. Biztonságos irányt felvéve (menedékvétel) a tanítványok azon önfejlődési folyamatnak szentelik magukat, amelyet a Buddhák végigjártak és amit azután tanítottak, és amit a nagy megvalósítású spirituális közösség követni igyekszik.

A buddhista tanítványok továbbá erkölcsös és konstruktív tevékenykedés, beszéd és gondolkodás mellett kötelezik el magukat az életben. Amennyire csak lehetséges, igyekeznek elkerülni a rombolás formáit, és ehelyett építő jellegűeket követnek. Ha a tanítványok őszintén kívánják a kontrollálhatatlan újjászületések ismétlődő problémáitól való szabadulást, akkor felvállalnak egy még komolyabb elkötelezettséget a világi vagy kolostori fogadalmak formális felvételével.

A terapeuták kliensei ellenben egyetértenek abban, hogy a terápiás szerződés részeként kövessenek bizonyos szabályokat – mint például, hogy betartsák az ötvenperces találkozó idejét. E szabályok azonban csak a kezelés időtartamára vonatkoznak, nem alkalmazandóak a kezelési tartamon kívül, nem vonatkoznak a természetszerűleg destruktív viselkedéstől való elhatárolódásra, és nem életre szólóak.

(5)     A tanítóval vagy a terapeutával szembeni magatartás. A tanítványok úgy tekintenek spirituális mentorukra, mint elérendő céljuk élő megtestesülésére. A mentor jó minőségeinek helyes felismerésére alapozva tekintenek rájuk ily módon, és e nézetüket megtartják és erősítik a megvilágosodás felé vezető fokozatos úton. A kliensek ezzel szemben terapeutájukat az érzelmi egészség modelljének láthatják, de nincs szükségük a terapeuta jó minőségeinek megfelelő tudatosítására. A kapcsolatnak nem célja az, hogy olyanná váljon, mint a terapeuta. A kezelés folyamán a terapeuták páciensüket továbbvezetik az ideálok kivetítésein.

A tanítvány fogalom helytelen használata

Előfordul, hogy emberek spirituális mentor tanítványának nevezik magukat azon tény ellenében, hogy ők maguk, a tanár, vagy mindkettő híján van a fogalom megfelelő jelentésének kimerítéséhez szükséges tulajdonságokkal. Naivitásuk gyakran irreális elvárásokra, félreértésekre, sértődésre és még visszaélésre is készteti őket. A visszaélés tárgyává való válás ebben a kontextusban jelent szexuális, érzelmi vagy anyagi visszaélést, vagy olyan valaki által való manipulálást, aki hatalmat mutat. Vizsgáljuk meg a látszólagos tanítványok három alapvető típusát Nyugaton, akik nagy eséllyel problémásak a spirituális tanítókkal kapcsolatban.

(1) Egyesek fantáziájuk kiélésének reményében jönnek a Dharma központokba. Olvastak vagy hallottak valamit a “misztikus Keletről” vagy szupersztár gurukról, és egy egzotikus vagy misztikus tapasztalat megszerzésével kívánják meghaladni látszólag érdektelen életüket. Spirituális tanítókkal találkoznak és azonnal tanítványoknak kiáltják ki magukat – különösen, ha ázsiai a tanító, szerzetesi ruhát visel, vagy mindkettő. Hasonló tulajdonságokra hajlamosak olyan Nyugati tanítókkal szemben, akiknek ázsiai titulusuk vagy nevük van, akár hord az illető szerzetesi ruhát, akár nem.

Az okkult kutatása gyakran aláássa azokat a kapcsolatokat, melyeket az ilyen kereső spirituális tanítókkal hoz létre. Még ha megfelelően képzett mentorok tanítványainak nevezik is magukat, gyakran elhagyják ezen tanítókat, mihelyt rájönnek, hogy semmi természetfeletti nem történik – kivéve képzeletükben talán. Ezen “instant tanítványok” irreális magatartása és nagy elvárásai gyakran elhomályosítják ítélőképességüket.  Az ilyen személyek különösen védtelenek a spirituális sarlatánok becsapásaival szemben, akik ezt ügyesen ki is használják.

(2) Mások azért jönnek a központokba, mert elkeseredetten keresnek segítséget érzelmi vagy fizikai fájdalmuk legyőzéséhez. Ők sokféle terápiát kipróbálhattak, de mindhiába. Most egy varázslótól/gyógyítótól várnak csodálatos gyógyulást. Bárkinek tanítványaiként állítják be magukat, aki áldáspirulával szolgál nekik, ad egy imát vagy egy mantrát ismételgetésre, akár egy hathatós gyakorlatot, mint például a százezer leborulást, ami automatikusan meg fogja oldani a problémáikat. Ők tipikusan az olyan tanítókhoz fordulnak, akik elbűvölik az okkult után nyomozó embereket. A csodakeresők “hozd rendbe” mentalitása gyakran eredményez csalódottságot és kétségbeesést, még képesített mentorok tanácsait követve is, ha az nem végződik csodálatos gyógyulásban. A “hozd rendbe” mentalitás ugyanakkor kuruzslók visszaélésére ad lehetőséget.

(3) Mások, különösen kiábrándult, munkanélküli fiatalok kultikus szekták Dharma központjába jönnek annak reményében, hogy egzisztenciális felhatalmazást nyernek. Karizmatikus megalomániások vonják be őket “spirituális” eszközökkel. Az úgynevezett tanítványoknak erőt ígérnek fokozatokban kifejezve, ha teljes hűséget fogadnak. Később azzal csalogatják a tanítványokat, hogy dramatikus leírással szolgálnak a haragvó védelmezőkről, akik szétzúzzák ellenségeiket, különösen az alacsonyabb, tisztátalan buddhista hagyományok követőit. Mozgalmuk alapító atyáinak emberfeletti hatalmáról szóló lenyűgöző történetekkel megpróbálják beteljesíteni a tanítványok hatalmas vezetőről szőtt álmait, aki a spirituális jogosultság pozíciójába emeli majd őket. Ezen ígéretekre válaszként az ilyen emberek hamar tanítványoknak mondják magukat, és vakon követnek akármilyen utasítást vagy parancsot, amit tekintélyes tanítójuk számukra oszt. Az eredmény általában katasztrofális.

Végkövetkeztetés

Röviden, ahogyan a buddhista központban tanítóknak nem mindegyike autentikus spirituális mentor, a központban tanulóknak sem mindegyike spirituális tanítvány. Fontos, hogy pontosan használjuk a mentor és tanítvány kifejezéseket. Ennek feltétele a spirituális őszinteség és a színlelés nélkülözése.